Nagyon nagyon büszke vagyok a csapatomra, mert átérezve a mérkőzések és a terveink súlyát olyat mutattak ma a pályán, amit csak nagyon ritkán látni.
Akartak, tudatosak voltak, minden utasításomat feltétel nélkül végrehajtottak és még játékot is tudtak játszani a pályán. Ez nem harc, vagy csata, vagy háború volt, hanem egy irányított, összeszedett játék. Természetesen voltak hibák, hisz 8 emberrel jelentünk meg, ami azt jelentette, hogy csere lehetőségünk nem volt. Ráadásul két meccs, egymás után. A koncentráció, türelem és összpontosítás folyamatosan kopott, viszont a lelkesedésünkkel ezeket a hibákat pótolni tudtuk.
Óriási siker, hogy már minden játékosnak igénye van a felállt támadásra, az alapvető taktikai dolgok megjátszására. Az új elemeket szívesen próbálgatják, keresik az új szituációk megoldási lehetőségeit. Kezdenek kialakulni a posztspecifikus mozgások, és a személyiségek megjelenése is jelen van a játékban.
Büszkén „ültem” a kispadon, mert megjelentek a tanult elemek.
FKE kenguru – KLKS Szigeti 45-18
Erdért-Szűcs – FKE kenguru 19 – 33